Az EMK Biatlon Szakosztály ez előző évek hagyományainak megfelelően ismét részt vett a február 6-11. között megrendezett Európai Erdészeti Északi Síversenyen (EFNS), melyet Boszniában, a Szarajevó melletti Igmanban tartottak, ahol az 1984-es olimpia sífutó és biatlon versenyei is zajlottak. Egyetemünket ezúttal 6 hallgató képviselte, 5 fő az Erdőmérnöki Kar kötelékéből, kiegészülve egy faiparos társunkkal.
Az ötnapos rendezvény eseményekben nem szenvedett hiányt. Mivel hangsúlyosan erdészeti verseny, ezért nem maradhattak ki a már szokásossá vált szervezett kirándulások, illetve szakmai előadások sem, melyeken megtekinthettük Bosznia-Hercegovina természeti csodáit, illetve megismerkedhettünk erdeivel, erdőgazdálkodásával, nem utolsó sorban pedig új barátságokat kötöttünk más nemzetek erdészeivel és erdészpalántáival.
Több választható szervezett kirándulás közül első napon a Mostar városba való látogatást választottuk, mely elsősorban a török idők kezdetén épült hídjáról ismert. Mivel ez jó 2 órányi buszútra helyezkedik el Szarajevótól, az odaúton is számos természeti és kulturális látnivalót érintettünk és csodálhattunk meg, például egy dervisházat Blagaj nevű településen, amely egy hatalmas sziklafal tövében épült. Az ekkora már igencsak éhező társaság a dervisház melletti fogadóban helyi gasztronómiai különlegességekkel csillapíthatta éhségét. Második napon Szarajevó belvárosát tekintettük meg. A háború nyomai még igencsak látszanak, rengeteg a romos épület, de sok „ép” házat is lövedékbecsapódás nyomai tarkítanak. Mivel a város az oszmán éra után 40 évig osztrák-magyar fennhatóság alá tartozott, a különböző építészeti stílusoknak hála egy jól látható kulturális vonal húzódik a város közepén, mely elválasztja keletet nyugattól, vagy ahogy idegenvezetőnk mondta, Bécset Isztambultól.
Szintén a második napon bonyolították le a hivatalos edzést is. Ekkor bejárhattuk a pályát, illetve gyakorolhattuk a lövészetet, bár ez utóbbira akkora volt a tolongás, hogy egy-egy sorozatra 10-15 percet is várni kellett, így hiába hajtotta ki magát előtte az ember annak érdekében, hogy versenyhelyzetben is tesztelhesse célzókészségét, mire sorra kerültünk, már kellően alacsonyan volt a pulzusunk ahhoz, hogy sokkal könnyebben menjen ez a művelet. Az esti órákban már a hivatalos megnyitó ünnepség várt ránk egy kis élőzenével, valamint néhány üveg helyi sörrel fűszerezve.
Harmadik napon végre eljött a várva várt első, szabad stílusú verseny, amely a tapasztaltabb versenyzőink fő számának mondható. A verseny összesen két teljesítendő körből állt (a nőknél egy kör 3,3 km, míg a férfiaknál 5 km hosszú volt), az első kör végén lövészettel. A téli versenyhangulatot egy kis havazás is tetézte, versenyzőink nagy lelkesedéssel vágtak neki a versenytávnak, melynek végén Szász Botond a díjazott 5. helyen ért célba. Tőle időben nem sokkal lemaradva Gyenes Ágoston ért célba, kinek pechjére mindössze 2 dühítő másodperccel maradt le a szintén díjat érő 6. helyről. Kovács-Oroszlán Dániel a megcélzott TOP15-ös helyezést tökéletesen teljesítve épp a 15. helyen futott be. Újoncaink teljesítménye is kiemelkedő volt, Téglás Kamilla (14. hely) és Takács András (20. hely) is büszkélkedhet azzal, hogy első versenyükön legyőztek ellenfeleket. Ágoston mellett volt egy még pechesebb versenyzőnk, Gál Gergely, akinek a rajtba indulás közben a síbakancsa felmondta a szolgálatot, levált róla a kötésre illesztendő talprész, így végül sajnos nem tudott elindulni a versenyen.
Negyedik napon fordult kicsit a világ, egyrészt a havazást szikrázó napsütés és kellemes mínuszok váltották fel, melynek köszönhetően a hó is jóval gyorsabb, azaz csúszósabb lett az előző naphoz képest. Másrészt ezúttal 2 kör klasszikus stílusú sífutás várt ránk, ami élversenyzőink számára kevésbé preferált versenyszám, újoncainknak azonban a tegnapinál jobb időeredmény elérésére adott lehetőséget, amelyet könyörtelenül ki is használtak, András ugyan egy helyet hátrébb csúszva a 21. helyen ért célba, de jelentős időbeli javulást ért el. A nap hőse kétségkívül Kamilla volt, aki remek teljesítményt nyújtva a legjobb 10 közé érkezve, a 9. helyezést érte el. Dániel konstans teljesítményt nyújtva ismét a 15. helyre hozta be a sílécet. A pár másodperces átok ezúttal Botondra sújtott le, 11 másodperccel maradt le a 6. helyről. Ágostont 9. helyen intette le a célkapu, így ez a nap hozta a legtöbb TOP10-es helyezést csapatunknak. Gergely ezen a napon egy gyors bakancsjavításnak hála el tudott indulni, azonban ez sajnos nem bizonyult kellően tartósnak, ezért a versenytáv felénél, a lövészetet követően ismét fel kellett adnia a versenyt.
Utolsó napon került sor a váltóversenyre, ahol négy főből álló csapatok mérték össze maradék erejüket. Az első két futóra klasszikus, míg a második kettőre szabad stílusú sífutás várt a 4 km-es körön, melyen az előző napoknak megfelelően kétszer kellett végigcsusszanni. Lövészetre ezen a napon nem került sor. Csapatunk kettő (vagyis három) részre oszlott: Dániel, Ágoston és Botond egy csapatot alkotott Váradi Csabával, míg András és Kamilla Csontos Dömötörrel és Sereg Róberttel társulva tettek ki egy váltót. Gergely hivatalosan is szövetségi kapitánnyá, illetve fődrukkerré avanzsált, mindenki mást túlharsogva bíztatva a magyar színekben versenyzőket. Első csapatunk a 18., a második pedig a 36. helyen futott be, a lényeg azonban a jelentős időbeli javulást elérése volt minden egyes versenyzőnk részéről.
A váltóverseny után jószerével pihenni sem volt időnk, máris kezdetét vette a nemzetek fesztiválja, ahol minden országból/régióból érkező csapat kóstolóval kedveskedett egymásnak a nemzeti ételeikből és italaikból. Így a sok ételkülönlegesség mellett megkóstolhattuk a lettek férfias likőrjét, a különböző német régiók legfinomabb söreit, és elmagyarázhattuk a csodálkozó közönségnek, hogy miből is készül a disznósajt (Schweinkäse). A végén német nótaismeretünket megcsillogtatva együtt nótáztuk el újdonsült német barátainkkal a bányász himnuszt. Az ünneplés az esti záróceremónián is folytatódott, ahol a díjak átadására is sor került.
Összességében elmondhatjuk, hogy ez az egy hetes program a kezdeti szervezési nehézségek ellenére remekül telt számunkra. Felfedezhettünk egy új országot, újabb tapasztalatokkal gazdagodhattunk sport terén, illetve új barátokat is szerezhettünk. Jövőre Franciaországban folytatjuk!
Köszönjük az anyagi támogatást a SMAFC-nak, az Erdészeti és Faipari Oktatást Támogató Alapítványnak, az Örökerdő Alapítványnak, valamint mindenkinek, aki adományával hozzájárult a versenyen való részvételünkhez. Köszönjük továbbá a lejutásban való segítséget, illetve a kiváló társaságot a Pilisi Parkerdő és az Ipoly Erdő kollégáinak.
