2025 május utolsó hétvégéjén Sopronba látogatott az MTA Nemzeti Víztudományi Programjának Irányító Testülete. A látogatás célja a Soproni Egyetemen kísérleti vízgyűjtőjén folyó hosszú távú vizsgálatok megismerése volt.
A látogatás kapcsán péntek este a város és a régió történelmével ismerkedhettek meg az akadémikus résztvevők városi történelmi séta keretében. A csoportot Gribovszki Zoltán a víztudományi program irányító testületébe nemrég felkért soproni egyetemi professzor vezette körbe.
Szombat délelőtt Heil Bálint professzor az Erdőmérnöki Kar dékánja köszöntötte a szenátusi teremben a résztvevőket és mutatta be az egyetemet és a kart. A karon folyó hidrológiai kutatásokat Gribovszki Zoltán ismertette. Ezután a botanikus kertben tett egy rövid sétát a bizottság, megtekintve a botanikus kerti párosított parcellás hidrológiai vizsgálatokat, amelyet egy szlovén-magyar nemzetközi OTKA pályázat (143972SNN, NKFIH támogatás) és egy kapcsolt TKP projekt (TKP2021-NKTA-43, NKFIH támogatás) keretében létesítettek a Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézet Vízgazdálkodási Tanszékének kollégái.
A Hidegvíz-völgy kísérleti vízgyűjtőjén folyó hosszú távú vizsgálatok bemutatására szombat délután került sor Gribovszki Zoltán és Kalicz Péter vezetésével. A terepi program keretében először a Soproni-hegység nyugati részének geológiájával és vízföldtanával ismerkedhettek meg a résztvevők, majd a Magasbérci kilátóról szemlélték meg a kísérleti vízgyűjtőt és környezetét madártávlatból. A mintavízgyűjtőn folyó vizsgálatok az 1980-as években kezdődtek Rácz József alapötletéből kiindulva, de a kísérleti vízgyűjtőn folyó vizsgálatok megindulása és hosszú évtizedeken keresztüli fenntartása Kucsara Mihály nevéhez fűződik. Az akadémiai szakemberek külön üdvözölték a területen folyó hidrológiai kutatás ezen hosszú távú voltát. A kutatás eddig jellemzően önszerveződő volt és projekt alapon folyt, de idéntől az Erdőmérnöki Kar vezetése a kutatás folyamatosságának hosszú távú biztosítására egy állandó hidrológus kutatót vett fel.
A bejárás egy kocsánytalan tölgyes és egy bükkös parcellán folyó vizsgálatok ismertetésével folyt tovább, ahol a klasszikus erdő-hidrológiai mérések (lombkorona és avar intercepció, talajnedvesség) mellett állományklíma vizsgálatokkal kapcsolatos kutatások is bemutatásra kerültek. Az állományklíma mérések hidegvíz-völgyi megkezdése és több évtizeden keresztüli folytatása a Környezet és Földtudományi Intézet Termőhelyismerettani Tanszékéről nyugállományba vonult Vig Péter nevéhez kapcsolódik.
A kísérleti vízgyűjtőn a lefolyásmérések több vízgyűjtőméretben folynak a 60 (Farkas-árok) és a 90 ha-os (Vadkan-árok) párosított erdészeti kisvízgyűjtő nagyságrendtől, a 6 km^2-es (teljes hidegvíz-völgyi vízgyűjtő) a közel még zavartalan erdőterületen folyó vízhozamméréseken át egészen a 20km^2-es nagyságrendig. Ez utóbbi vízgyűjtőnagyságban az erdészeti és vízügyes lefolyásmérések kapcsolódnak a Rák-patak bánfalvi mérceszelvényében. A vízgyűjtők méretének nagyságrendi eltérései miatt az alkalmazott műtárgyak típusai is különböznek, míg az 1km^2 alatti méretben a derékszögű háromszög nyílású, éles szélű Thomson-bukók használata a jellemző, addig a nagyobb vízgyűjtőkön a széles küszöbű bukók és mederszűkület jellegű Parshall-csatorna kialakítás műtárgyak a jellemzőek. A vízügyes akadémikusok megtárgyalták az eltérő műszaki konstrukciók/kialakítások méréstechnika jellemzőit és ökológiai hatásait is, nem felejtkezve el az erózió és a hordalék szerepéről a mérések kapcsán, valamint a vízfolyások kontinuitásának biztosításáról.
A 6 km2-es kísérleti-vízgyűjtőrész kifolyási szelvényében részletes ismertetőt kaptak a területen folyó szabad területi hidro-meteorológiai mérésekről és erdő-talajvíz kapcsolatról. A mintavízgyűjtő ezen részén, egy szélesebb völgytalpi területen elhelyezkedő égeres erdőtársulásban kezdtek közel 25-éve talajvízkútcsoportos vizsgálatokat a vízgazdálkodási tanszék kollégái. A mérések később a talajnedvesség egész telítetlen zónát átfogó automatizált mérésével is kiegészültek. Mind a lefolyás, mind a talajvíz és a talajnedvesség mérésekből kimutatható egy nyári időszakban a vegetáció által indukált napi ingadozás. Az ingadozás ezen a területen különösen erős, így mérésével lehetőség nyílik a vegetáció talajvízből származó többlet vízfelvételének számítására. A jelenség tanulmányozásával itt kifejlesztett eljárások más területeken is jól felhasználhatók, világszinten is újdonságnak minősülnek és a látogató akadémikusok érdeklődését is felkeltették.
A program zárásaként az irányító testület tagjai a brennbergbányai Bányász-kocsmában egy munkavacsora keretében tárgyalták meg a látottakat és a Selmeczi diákhagyományokra emlékezve a bányász, a kohász és az erdész himnuszok eléneklésével adtak tiszteletet az intézmény múltjának.
