Régóta tervezettprogram valósult meg az Erdőmérnöki Karon: 2025. november 6–8. között huszonegy munkatárs látogatott el együtt Selmecbányára. A háromnapos tanulmányút során a résztvevők bejárták a város legfontosabb nevezetességeit, miközben lehetőség nyílt a közösségépítésre és az új munkatársak személyes megismerésére is.
A kirándulás elsődleges célja az egyetemi hagyományok és gyökerek eredetének mélyebb megismerése, valamint a karon belüli csapatkohézió erősítése volt. A program önkéntes jelentkezésen alapult, minden intézet és a dékáni hivatal is képviseltette magát.
A szakmai és történelmi vonatkozásokat bemutató vezetést Prof. Dr. Bartha Dénes és Dr. Bende Attila látta el. Mély történelmi tudásuknak köszönhetően a résztvevők átfogó képet kaptak Selmecbánya és környéke múltjáról, valamint az egyetem történeti örökségéről.
„Tudásuk hihetetlen részletes! Selmecbánya és környékének titkai, valamint egyetemünk múltja – millió adattal, névvel, történettel – tárult elénk általuk. A hosszú séták a történelmi jelentőségű helyeken mellettük olyanok voltak, mintha saját szülővárosukat mutatnák be nekünk.- mesélte Mészáros Diána, az Erdőmérnöki Kar dékáni hivatalvezetője. A programok összeállításában is aktívan közreműködött a két elhivatott oktató, míg a szervezési és adminisztratív hátteret a dékáni hivatal biztosította a zökkenőmentes lebonyolításhoz.
A három nap során a résztvevők megismerkedtek Selmecbánya szinte minden történelmi helyszínével.
„Azt hiszem, hatalmas dolog ennyi időt együtt tölteni munkaidőn és munkán túl, hiszen a szórakozás mellett ebben befektetett emberi munka is van, amellyel megismerjük egymást. Köszöntött bennünket Selmecbánya polgármesterasszonya, megmásztuk a Kálváriát, végigjártuk az egyetemi történelmi helyszíneket két csoportban, mindannyian jártunk az Akadémián, a Bányászati és Erdészeti Palotában is, be tudtunk jutni az erdészeti tantermekbe és a nagyelőadóba. Gyertyát gyújtottunk elődeink sírjainál, végigmentünk a Glanczenberg tárnán, majd megnéztük a Koháry–Coburg-kastély monumentális épületét, fennmaradó berendezését és vadászati kiállítását. A sok történet, legenda, monda, történelmi adat után az esték lazán, baráti társaságban, társalgásban, néha társasjátékkal teltek. Az emberek szemében régen látott felszabadultság bujkált és rengeteg volt a nevetés. Ez mindenképpen nagyon jót tett a közösségnek. Ezúton is köszönjük a lehetőséget, hogy ilyen élménygazdag kirándulásban lehetett részünk.” – mondta el az Erdőmérnöki Kar hivatalvezetője.
