A környezeti terhelések (ipari eredetű szennyezések, mezőgazdasági eredetű terhelések, radioaktív szennyezések) megfigyelésére már több évtizede alkalmaznak úgynevezett bioindikátorokat. Napjainkban egyre szélesebb körben vonnak be méhcsaládokat a környezeti hatások értékelésébe. Alapvetően két csoportját különböztethetjük meg: egyik a méhcsaládok életjelenségeivel összefüggő paraméterek (aktivitás, mortalitás, hőmérséklet, páratartalom, stb.) valós idejű (real-time) megfigyelése és vizsgálata. Másrészt a méhek által gyűjtött különböző anyagok (nektár, propolisz, virágpor stb.) vizsgálatán alapuló.
A Soproni Egyetemen 2015. óta foglalkozunk méhcsaládokra alapozott biomonitoringgal. Jelenleg hat különböző területen vannak kihelyezve méhcsaládok (Földesen, Harkán, Bajnán, a Soproni Egyetem Botanikus kertjében, Szombathelyen és Biatorbágyon).
Választásunk azért esett a méhekre, mert csak kellő diverzitás mellett tudják begyűjteni a fejlődéshez és a család túléléséhez szükséges anyagokat, a környezetükből gyűjtött anyagok mindegyike tartalmazhat szennyezőanyagot. Továbbá a méhcsaládok csak meghatározott területről gyűjtik be a fent említett termékeket és egész évben a vizsgálati területen élnek.
Méhészeti termékek, a pollen jelentősége
A méhészkedés legfőbb termékei a méz, a propolisz és a pollen.
Méznek nevezzük a növényi nektárból, vagy élő növényi részek nedvéből, illetve növényi nedveket szívó rovarok által az élő növényi részek kiválasztott anyagából az Apis mellifera méhek által gyűjtött, saját anyagaik hozzáadásával átalakított, raktározott, dehidratált, lépekben érlelt természetes édes anyagot.
A propolisz, vagy méhszurok egy gyantás, ragacsos anyag, amelyet a méhek a növények rügypikkelyein képződő enyves bevonatból gyűjtenek. Elsősorban védelmi célokra (szigetelés, ragasztás) használják, de a fertőtlenítésben is fontos szerepe van.
A pollen pedig egy hím gametofiton, amely a nyitvatermő és zárvatermő növények pollenzsákjában redukciós osztódással keletkező virágporszemek tömege. Egy méhcsalád akár 40-50 kg-ot is elfogyaszt évente a család és a fiasítás táplálására. Igazi szuperélelmiszer, mivel gazdag fehérjében, szénhidrátban, zsírokban, hamuanyagban, vízben és vitaminokban. Immunerősítő, gyulladáscsökkentő, valamint jótékony hatással van az emésztési és keringési zavarokra is.
A fogyasztók számára a méhészeti termékek minősége elsősorban érzékszervi tulajdonságaitól függ, ugyanakkor súlyos egészségügyi problémát jelentenek a méh állategészségügyben felhasznált gyógyszerek, a szerves anyagok tökéletlen égésekor keletkező PAH vegyületek, valamint a virágforrások (elsősorban repce, napraforgó) növényvédőszeres kezeléséből származó szennyezések. Az élelmiszerként felhasznált méz összetétele folyamatosan változik a tárolás során, amit a minőség ellenőrzéshez használt paraméterek (diasztáz-aktivitás, hidroxi-metil-furfurol (HMF) tartalom, savfok, pH és elektromos vezetőképesség) mérésével nyomon lehet követni. A kémiai összetétel mérésén túl a különböző mono- és poliflórás mézek minőségének ellenőrzése során nagy szerepet játszik a pollenanalízis
A pollenanalízis számos tudományterületen nagy jelentőséggel bír. Eleinte a régészetben volt a legnagyobb szerepe, mivel információval szolgált az adott történelmi kor növényzeti és éghajlati jellemzőiről, valamint az ott élő népcsoport életmódjáról és táplálkozási szokásiról.
Méz esetében pedig alkalmazásával megállapítható a növényi eredet és a földrajzi származás, illetve az esetleges környezeti szennyezések (por, korom) és az erjedés mértéke is. Továbbá gazdasági előnye is jelentős mivel megoldást jelenthet napjaink egyik legnagyobb problémájára, a mézhamisításra. A mézek mindig számos különböző pollenszemet tartalmaznak, melyek egy része a nektár gyűjtése során a méh testére ragadva, másik része pedig a méhek által külön csomókban gyűjtött virágpor, mely főként a méhcsalád fiasításának táplálására szolgál. A pollen alakja, nagysága, mintázata egyedileg jellemző arra a növényre, amelyikről származik. Minden típusú természetes eredetű méznek megfelelő számú pollennel kell rendelkeznie és uralkodó mennyiségben, úgynevezett vezérpollenként a nektárforrás pollenjének kell szerepelnie. A fajtamézek minősítésében a pollenanalízis kiemelkedő szereppel bír, a gazdaságilag legjelentősebb mézek esetében számszerűsített határértékeket fogalmaz meg.
A növények nektár- és pollentermelése a legtöbb esetben eltérő arányú. Előfordulnak bőséges nektárt, de kevés pollent adó növények (pl.: Fehér akác, hársfélék, levendula). Kevés nektárt és sok pollent termelő fajok (pl.: szelídgesztenye). Ugyanakkor az is lehetséges, hogy egyaránt bőségesen, vagy éppen alig adnak nektárt és pollent is. Valamint vannak nektármentes rovarmegporzású és nektármentes szélmegporzású növények is.
Hazánk méztermeléséhez leginkább az akác, a repce, a napraforgó, a hárs, a facélia, a vegyes virágméz, illetve a szelídgesztenye járul hozzá. A továbbiakban az előbb felsorolt fajtamézekhez tartozó növények pollenjeit szeretném bemutatni.
Összességében elmondható, hogy a mikroszkóppal történő mézfajta és mézminőség azonosítás a napjainkban elérhető egyik legolcsóbb és leggyorsabb módszer. A komplex nagyműszeres analitikai vizsgálatok előtt mindenképpen érdemes elvégezni. Hátránya, hogy nagyon összetett tudást igényel, mivel a biológiai alapismereteken kívül ismerni kell a méhlegelőt, a méhészeti eljárásokat és a mikroszkópos technológiát is. További nehézséget okoz, hogy ugyanannak a növénynek a virágpora számos átmeneti formában mutatkozhat. Ez azzal magyarázható, hogy az idő előrehaladtával folyamatosan változnak a pollenek, duzzadhatnak az aktuális gerjedtségi állapotuk függvényében.
Írta: Dominkó Emese
Szerk.: Gruber Viktória
