A Kar alapítása
1735-ben Selmecbányán fölállították a Bányatisztképző Tanintézetet, amit aztán Mária-Terézia Akadémiai rangra emelt és az 1770-es tantervi utasítás jóváhagyásakor, mint a bányászat és a kohászat számára nagyon fontos ismereteket, előírta az erdészeti tárgyak oktatását. A századforduló táján az addig a bányaművelés tantárgy részeként előadott erdészeti ismeretek kezdték kinőni a megszabott keretet és ugyanez időben felmerült az igény az „erdészetet magas szinten művelő szakemberek” képzésére is. A Bécsi Udvari Kamara és a Pénzverészeti és Bányászati Kamara javaslatára az uralkodó 1807-ben elrendelte a Selmecbányai Császári és Királyi Bányászati Akadémia keretében egy Erdészeti Tanintézet felállítását. A tanintézet megszervezésével, a tanterv és a tananyag összeállításával, pályázata alapján Wilckens Henrik Dávid német polihisztor erdésztudóst bízták meg, és 1808-ban kinevezték a tanintézet tanárává. E dátumhoz kötjük az erdészeti felsőoktatás megalapítását. Wilckens 1809. február 12-én tartotta első előadását. Ő alapozta meg a később 1846-ban Akadémiai rangra emelt Erdészeti Tanintézet oktatást segítő gyűjteményeit, hozta létre a két kezelésébe rendelt erdőrészletből a hallgatóknak gyakorlati tapasztalatot nyújtó tankerületet. 1832-ben bekövetkezett haláláig Wilckens gyakorlatilag egyedül végezte a bányász- és erdészhallgatók elméleti és gyakorlati oktatását valamennyi erdészeti tantárgyból egyaránt.
A Selmeci Hagyományokban rejlő erő és a történelem
1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a hallgatóság tevékeny részt vállalt a harcokban ezért egy időre bezárták az Akadémiát. (Buda védelmi sáncmunkálatait 500 selmeci bányász végezte bánya-kohómérnökök és akadémisták irányításával, a budatini csatában a vert helyzetet a 41 fős selmeci akadémistákból alakult tüzérség és a bányavidéki újonc zászlóalj fordította megfutamító győzelemre.) A szabadságharc után az Akadémia léte is veszélyben forgott. 1850-ben indulhatott meg újra az oktatás. Az 1868-as kiegyezés hozta meg a fellendülést, ezután hivatalosan magyar lett az oktatás nyelve az összes szakon.
1904-től az akadémia szervezete és neve is megváltozott: Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola lett. Az új célkitűzésekkel és elvárásokkal már kinőni látszott Selmecről és komolyan felmerült az intézmény székhelye áthelyezésének, ill. a bányász-kohász és az erdész szak különválasztásának kérdése. Az I. világháború eldöntötte a kérdést – az intézménynek menekülnie kellett Magyarországról Magyarhonba. 1918. december 14-én hagyta el az utolsó 300 diák Selmecbányát, a tanári kar nagyobbik fele ’19. januárjában tudta követni őket. A gyűjteményeket Budapestre menekítették, de sem ott sem más közeli városban nem lelt otthont az iskola. Dr. Turner Mihály hívására Sopronban találta meg végleges helyét, mely Trianon miatt a nyugat-magyarországi területek elcsatolásával 1921-ben majdnem elveszett. Ezt akadályozta meg a Rongyos-gárda, melynek irányítói és tagjainak jelentős hányada az I. világháborúban haditapasztalatokat gyűjtött obsitos katonatisztekből lett főiskolások voltak. A halálos áldozatokkal is járó harcok eredményeként 1921. december 14-én szavazhatott Sopron és 8 környező kistelepülés a hovatartozásról: Ausztria vagy Magyarország. Ekkor nyerte el Sopron a „leghűségesebb város” címet. Vagyis a főiskola hazát kapott Soprontól, majd köszönetként „hazát adott” a városnak.
A két világháború között többször átszervezték az intézményt, mindkét háború harcaiban sok hallgató vett részt és sokan adták életüket a hazáért.
Az 56-os forradalomban ismét meghatározó szerepet vállaltak a főiskolások: jelentős részük volt abban, hogy Sopronban halálos áldozatok nélkül zajlott a „vér nélküli forradalom”. Megakadályozták a lincselést, megszervezték az élelmiszer elosztást, valamint a vöröskeresztes szállítmányok fogadását és továbbítását az ország többi részére, elsősorban Budapestre. A forradalom és szabadságharc bukása után pedig az Erdőmérnöki Kar oktatóinak és hallgatóinak nagy része elhagyta Magyarországot. Az eltávozott oktatók és hallgatók legtöbbje Vancouverbe került, ahol a British Columbia Egyetem Erdőmérnöki Karán külön egységként létrehozták a Sopron divíziót és ott befejezvén tanulmányaikat oklevelet szereztek.
Az ötvenes években – mivel Sopron túl közel van az Osztrák határhoz, egy 1949-ben hozott politikai döntés következtében – a bányász- és kohászképzés a Szovjetunióhoz közeli Miskolcra, a frissen létrehozott Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemre, került át. Volt egy 10 éves átmeneti időszak, amikor a végzett mérnökök – ugyan tanulmányaikat Miskolcon kezdték és egyre nagyobb részét ott is folytatták – Sopronban végeztek és SOPRONI-MISKOLCI diplomájukat is itt vehették át 1959-ig. Az első SELMECI-MISKOLCI diplomát 1960-ban adták át. Így jött létre az egyszakos Erdőmérnöki Főiskola.
Az ötvenes évek második felében felmerült az önálló faipari mérnöki oktatás megszervezése. 1957-ben az Erdőmérnöki Karon belül indult meg az önálló okleveles faipari mérnökképzés. Az 1962-ben megalakult Faipari Mérnöki Kar létrejötte tette lehetővé az Erdészeti és Faipari Egyetem megalapítását. 1972-ben a székesfehérvári Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar is csatlakozott az egyetemhez. Azoban 2014-ben kivált és azóta az Óbudai Egyetem Alba Regia Karának Geoinformatikai Intézeteként működik.
Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottsága javaslata alapján
a SELMECI DIÁKHAGYOMÁNYOK - a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia
diákhagyományainak továbbélése a jogutód intézményekben
(Miskolci Egyetem, Soproni Egyetem) 2014. évben a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére felvétetett.
a SELMECI DIÁKHAGYOMÁNYOK - a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia
diákhagyományainak továbbélése a jogutód intézményekben
(Miskolci Egyetem, Soproni Egyetem) 2014. évben a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére felvétetett.
Az oktatás fejlődése
A képzés során igen sokrétű tudásra tettek szert az erdőmérnökök: az erdő telepítése, művelése és használata mellett, megtanulták az ehhez szükséges csemetetermelést, vízgazdálkodást, vadföld-gazdálkodást és földmérést; házat, utat, hidat és vasutat építeni, valamint az erdőben élő vaddal gazdálkodni és az erdővédelem keretében mindezt megvédeni. Az itt megszerzett tudás tette lehetővé, hogy a végzett erdőmérnökök szükség esetén sokszor szakmán kívül az út-vasút vagy földmérés esetleg városgazdálkodás vagy akár a faipar stb. területén is stabilan el tudtak helyezkedni. A 90-es években a nagyon sokrétű, alapos tudást adó erdőmérnökképzés mellett felmerült az igény a szűkebb, specializáltabb ismereteket adó, új szakok kialakítására és indítására. A Karon belüli fejlesztés eredményeképpen az új követelményeknek megfelelő módon 1993-ban beindult az ötéves okleveles környezetmérnök és ezzel egy időben a vadgazdálkodási mérnökképzés is. Majd 2002-től okleveles környezettudományi és 2003-tól természetvédelmi mérnöki szakkal is bővült a Kar képzési kínálata. 2005 őszén a környezetmérnöki és a 2006 őszén az összes többi szakon az európai oktatásharmonizációnak megfelelően új lineáris kétciklusú képzés került bevezetésre az Erdőmérnöki Karon:
- erdőmérnöki mesterképzési szak (osztatlan)
- földmérő és földrendező alapképzési szak
- környezetmérnöki alapképzési szak
- környezetmérnöki mesterképzési szak
- természetvédelmi mérnöki alapképzési szak
- természetvédelmi mérnöki mesterképzési szak
- vadgazda mérnöki alapképzési szak
- vadgazda mérnöki mesterképzési szak
Az erdőmérnök képzés során nem vált be a kétciklusú rendszer, ezért ezen a szakon 2010-től visszaállításra került a 10 féléves képzés: erdőmérnök egységes, osztatlan mesterképzési szak keretében. 2017-ben újraindítottk az 1950-es évekig itt folyt földmérő és földrendező képzést.
Az egyetem oktatási skálájának szélesítése következtében 1996-ban létrejött a Soproni Egyetem, az Erdőmérnöki Kar ennek az egyetemnek az egyik Kara lett. A további fejlődés eredményeként, a magyar felsőoktatás racionalizálására irányuló törekvések, az egyetem tudatos fejlesztése, a városban és a régióban működő felsőoktatási intézményekkel folytatott együttműködés eredményeként 2000. január 1-jén Sopron székhellyel megalakult a négy városban működő Nyugat-Magyarországi Egyetem, amelynek jogelődei még: a PATE Mezőgazdaságtudományi Kara (Mosonmagyaróvár), a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola (Sopron) és az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola (Győr) is. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola csatlakozásával 2008. január 1-jén létrejött az ugyancsak soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetem, a „zöld egyetem” melynek ma is egyik kara az Erdőmérnöki Kar.
Történelme során az Erdőmérnöki Kar működésében tudatosan és eredményesen ötvözte a hagyományőrzést a kor igényeihez és elvárásaihoz való folyamatos alkalmazkodással és ezen az alapon munkálkodva nemzetközi ismertséget és elismerést vívott ki magának. Rendelkezik a nemzetközi színvonalú kutatásokhoz szükséges teljesítőképességgel, emberi és tárgyi alapfeltételekkel. Széleskörű hazai és nemzetközi kutatási együttműködést folytat, maximálisan figyelembe véve a szakma, a gazdálkodó cégek a gyakorlat megoldandó problémáit, igényeit. A Kar vallja és tevékenysége során következetesen alkalmazza azt az elvet, hogy a minőségi oktatás feltétele a magas szintű kutatás, amelyben fontos helye és szerepe van a hallgatóknak és a PhD hallgatóknak is. A Karon a magasabb szintű tudás letéteményese az itt működő Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola. Nemzetközi és hazai ismertségű tudományos műhelyeiben nagyszámú fiatal oktató, kutató, PhD hallgató és tudományos diákkörös hallgató dolgozik, biztosítva a tudományos utánpótlást. Az EMK aktívan részt vesz az ország erdészeti politikájának kidolgozásában. Eredményes pályázati tevékenységet folytat, tudományos szolgáltató tevékenysége széleskörű.
A Kar meglévő és folyamatosan fejlődő szellemi, tárgyi és anyagi erőforrásai, dolgozóinak elhivatottsága a garancia arra, hogy a jövőben is tartós fejlődési pályán marad. Nagymultú intézményünk az utóbbi években a huszonegyedik század követelményeinek megfelelő új infrastruktúrát alakított ki: új előadótermek, kollégiumok, diákhotel, kutatóbázisok, korszerű laboratóriumok épültek. A szabadidő hasznos és egészséges eltöltéséhez a Fertő-tavi vízitelep, számos sportkör, fedett uszoda, a nagycenki lovastelep áll a hallgatók rendelkezésére. Mindemellett az ősi diákváros, Sopron kulturális értékei és programjai, csodálatos környezete, valamint az innen alig fél óra alatt elérhető ausztriai látványosságok és programok sora teszi vonzóvá és emlékezetessé a soproni diákéveket. A külföldi ösztöndíjakkal rengeteg lehetőség nyílik meg az itt tanulók előtt elsősorban Európában, de azon túl pl. Amerikában is. A más szakmai, oktatási és kulturális környezet megismerésén kívül megszerezhetik vagy elmélyíthetik idegen nyelvtudásukat és megismerhetik más országokból származó hasonló érdeklődésű diáktársaikat.
A Kar rugalmasan alkalmazkodik a mindenkori jelen változásaihoz, minden művelt tudomány- és szakterületen gyakorlatközpontú képzést és piacképes, alkalmazható tudást nyújt hallgatóinak. Az itt diplomát szerzett fiatalok általában három, legkésőbb hat hónapon belül el tudnak helyezkedni.
