BEVEZETŐ GONDOLATOK A KÖNYVHÖZ
Mint a Soproni Egyetem tudományos kutatója ezzel a munkámmal kívánok fejet hajtani az 1956-1961 között Ausztriában, majd Kanadában működő Soproni Ifjúsági Kör, majd soproni diákszövetség tagsága és működése előtt. A dokumentumok és visszaemlékezések alapján ismerjük meg történetüket, fennállásukat és küzdelmüket az új hazában. Ők voltak azok, akik örökre beírták nevüket az emigráns magyar erdészet történetébe. Roller Kálmán igazgató, majd dékán fogta össze a hontalanokat, akik tanáraikkal együtt hagyták el szeretett hazájukat. Mindez nem kalandvágyból vagy nyugat imádatból történt. Az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot eltipró szovjet orvtámadás, a megtorlástól való jogos félelem késztette őket erre az elhatározásra. Távozásukkal a soproni erdészeti főiskolán évfolyamok, barátságok, szerelmek szakadtak szét. A távozók a magyar erdők hűséges fiai és leányai voltak. Erdőmérnökök szerettek volna lenni itthon. Emigrálásukkal arcul csapták a berendezkedő kádári diktatúrát. Az emigrációból levelezés útján tartották a kapcsolatot szüleikkel, volt évfolyamtársaikkal. A menekültek Ferienhortban, Powell Riverben és Vancouberben a selmeci diákhagyományok szerint éltek, tanultak és dolgoztak. Nyári munkájukkal keresték meg az évi tandíjra valót. A távozók hittek a korai hazatérésben, de nem így történt. Haza először útlevéllel az 1960-as évek közepén jöhettek látogatóba, magyar állampolgárságuktól megfosztva. A hivatalos visszafogadásig 34 hosszú évet kellett várniuk 1990 november 4-ig. Életükkel és munkásságukkal elismerést és megbecsülést szereztek Kanadának, az óhazának és a soproni Alma Maternek.
ŐK VOLTAK A UBC SOPRON DIVISION DIÁKJAI ÉS TANÁRAI
Dr. ifj. Sarkady Sándor a Narrátor
