Erdővédelmi Osztály

Az erdővédelem a kezdetektől fogva meghatározó diszciplinája az erdészeti kutatásoknak. A 19. század végén és a 20. század első felében az erdészettudomány olyan kiemelkedő jelentőségű úttörői, mint Bedő Albert, Vadas Jenő és Roth Gyula egyaránt rendszeresen közöltek erdővédelmi témájú dolgozatokat szaklapokban.

Az erdészeti kutatás, ezen belül az erdővédelem is az 1950-es években felfutó erdőtelepítési program kapcsán nyert új lendületet. Ennek eredményeként az Erdészeti Tudományos Intézetben 1960-ban alakult meg az önálló Erdővédelmi Osztály, aminek első vezetője Pagony Hubert volt. Az Osztály a kezdetektől fogva jellemzően jó kapcsolatot ápolt (és ápol ma is) az erdészeti gyakorlattal. Az Osztály tevékenységének meghatározó részében azokra a problémákra keres megoldást, amik a gyakorlati erdőgazdálkodókat napi szinten foglalkoztatják. Így az Osztály kutatói gyakorlatban is alkalmazható védekezési eljárásokat dolgoztak ki többek között a fenyő gyökérontó tapló, az erdeifenyő tűkarcgomba, tűelhalás, a feketefenyő hajtáspusztulás, a cserebogarak, a fenyőrontó darázs, a tölgyesekben károkat okozó lombfogyasztók ellen.

Az Osztály megalakulását röviddel követte az Erdészeti Fénycsapda Hálózat (1. ábra), illetve a Kárjelentő Rendszer létrehozása. Ezek közel fél évszázados adatsorai egyedülállóan értékes bázisai az erdővédelmi prognosztikának, de az ökológiának, faunisztikának is. A 80-as évek elejétől észlelt új típusú erdőkárok hatására az Erdővédelmi Osztály egészségi állapot monitoring hálózatot alakított ki. Ennek egyes pontjain már közel 30 éve folyik rendszeres adatgyűjtés. Az előzőekben említett rendszerek fenntartása és működtetése mellett jelentős figyelmet és energiát fordít az éppen aktuális erdővédelmi problémákra (pl. gyapjaslepke tömegszaporodása), a klímaváltozás erdővédelmi kihatásaira és az Európában megjelenő és terjeszkedő inváziós kórokozók, kártevők kutatására is. Az Erdővédelmi Osztály kutatói könyvekben, évente 20-25 publikációban (köztük rangos nemzetközi szaklapokban) és ugyanennyi előadás formájában adják át szakmai ismereteiket a szakmai/tudományos köröknek, illetve a gyakorlati erdőgazdálkodóknak.

Az erdészeti fénycsapda hálózat

Nemesítési Osztály

Az erdészeti nemesítési kutatások keretében a kutatási alapfeladatok közé három fő terület tartozik. Az első a gyorsan növő fafajok nemesítése, különös tekintettel az erdőtelepítési és ültetvények létesítésével kapcsolatos feladatokra. A második a generatív úton szaporított fafajoknál (EF, LF, FF, VF, egzóták)  genetikai értékelések (származás-kutatás, utódvizsgálat) folytatása, elsősorban a betegség-ellenállóságra és az adaptációképességre. 

A harmadik pedig a vegetatív szaporítású fafajtákkal kapcsolatban a fajtafenntartás és a kiinduló szaporítóanyag-ellátás biztosítása, a fekete nyár genetikai erőforrásainak feltárása és fejlesztése.Ezek a kutatások a nemesítés szűkebb érdekeit, és a természetközeli erdőgazdálkodás céljait egyaránt szolgálják, így a megkezdett vizsgálatok folytatása a jövőben is szükséges, illetve kiterjeszthető más őshonos nyárakra, valamint genetikai leltározásokra a különböző megporzási, állományképzési és felújulási stratégiával jellemezhető fafajkörökben (állományalkotó-elegy, szél-rovarporozta stb. fafajok összehasonlítása). Aktuális feladat az őshonos fafajok genetikai változatosságának megismerése, a genetikai erőforrások megőrzése érdekében, és a környezeti feltételekhez történő alkalmazkodás genetikai vonatkozásainak elemzése. Szükséges s közreműködés a génmegőrzési stratégiák kidolgozásában, együttműködve a Növényi Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottságával.

Egyéb aktuális kutatási témák a szaporítóanyag-források genetikai értékének vizsgálata, származás vizsgálattal igazolt, jóváhagyott szaporítóanyag források kialakítása; in situ génrezervátum hálózat kialakításában való közreműködés; magtermelő állományok kezelési elveinek kísérleti alapokon történő aktualizálása. Együttműködés keretében végzett kutatások az erdőművelés hatásának vizsgálata az erdőállományok genetikai szerkezetére, illetve a különböző erdőpusztulási folyamatok hatása az erdőállományok genetikai szerkezetére. Feladat az osztály kezelésében lévő arborétumokban (Sárvár, Szombathely-Kámon) folyó szakmai tevékenység összehangolása, fenntartási, kezelési és fejlesztési tervek készítése, együttműködve az illetékes szakhatóságokkal; a vegetatív úton szaporítható fafajoknál továbbra is prioritással bír az új fajták előállítása, illetve termesztésbe vonása.

Ökológiai és Erdőművelési Osztály

Napjainkban az erdészeti kutatásnak három alapvető tudományterülete az erdészeti ökológia, az erdőművelés és a faterméstan. Ezek a témakörök régebben is a legklasszikusabb erdészeti kutatási kérdések voltak. Az erdészeti kutatás történetében elsőként a faterméstan indult fejlődésnek választ keresve arra a kérdésre, hogy milyen módszerrel becsülhető meg az erdők fatérfogata, milyen nevelési módszerekkel érhető el a legnagyobb hozam. A 60-as évek elején beindított intenzív erdőművelési és fatermési hosszú lejáratú kutatási programokkal (Solymos Rezső) támogatva elkészültek az elegyetlen állományok hazai fatermési táblái valamennyi állományalkotó fafajra, majd ehhez kapcsolódóan az erdőnevelési modellek. A fák növekedésének vizsgálata mindig szoros kapcsolatban állt a termőhelyi viszonyok megismerésével is. Különösen az erdőtelepítéseknél került a figyelem középpontjába a talajvizsgálat és a klimatikus viszonyok elemzése. Az első komplex termőhelyi vizsgálatok az erdőtelepítésekhez kötődnek, az ártéri nyárasokban, a sziki tölgyesekben, a kopárok fenyőtelepítéseiben, a Duna-Tisza közi homokterületek fásításainál. Ezek a kutatások időről időre egyre fontosabb szerepet töltöttek be, mígnem az ökológia az erdőműveléssel, telepítéssel foglalkozó osztályból önálló osztállyá nőtt ki 1954-től. Az erdőgazdasági tájak komplex vizsgálata Babos Imre irányításával indult, amelyben az erdőtipológiai rendszerre építve kidolgozták Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelújítási és erdőtelepítési irányelveit. Ennek az erdőtársulási alapon készült munkának továbbfejlesztését jelentette a termőhely tipológiai rendszer (Járó Zoltán). A továbbiakban a kutatások ökoszisztéma szemléletű ökofiziológiai vizsgálatokkal bővültek. A szervesanyag-produkció tápanyag- és vízforgalmi folyamatvizsgálatok kiterjedtek a legfontosabb természetes és kultúr erdőtársulásokra. Ötven év elteltével, 2005-ben ismét megtörtént a két osztály egyesítése, amely a két téma szorosságát, az ismeretek fokozódó egymásra utaltságát is kifejezi.

Ökonómiai Osztály

„A mai értelemben vett erdészeti gazdaságtan (ökonómia) intézményes mű­velése hazánkban 1951-ben az Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Karán átszervezéssel létrehozott Erdőgazdasági Üzemtani Tanszéken kezdődött meg.” Azonban az oktatás mellett a kutatásra viszonylag kevés idő és energia jutott. „Ezért az Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF) kezdeményezésére 1952-ben az Erdészeti Tudományos Intézetben (ERTI) is elkezdődött az erdé­szeti gazdaságtani kutatás.” Egyetlen kutató foglalkozott a faállományok értékszámításának problémájával. A későbbi években jelentősen megnőtt az egyes erdészeti beavatkozások gazdaságosságának vizsgálata iránti igény, és számottevően bővültek a nemzet­közi kapcsolatok. Ennek hatására az OEF 1964. január 1-vel Üzemgazdasági Osztály felállítását rendelte el az ERTI-ben 5 kutatóval. „A kutatási program fő jellegzetessége és célja volt az erdészeti tevékenység gazdasági hatékonysá­gának mérésére és fokozására szolgáló módszerek keresése az erdőgazdálko­dásban.” Ennek keretében az erdőgazdasági üzemek működésének elemzésével és leszámolásával, a munkatermelékenység és a munkabér összefüggéseivel, a termelőeszközök - köztük az erdő - értékelésének, a gazdasági ha­tékonyság megállapításának problémáival, a vállalati tervezéssel, az erdőgazdasági számvitel fejlesztésével, illetve a gazdaságos üzemszervezet és üzemnagyság vizsgálatával foglalkoztak. Az akkor művelt témák egy része ma is aktuális lehet.

A gazdaságirányítás rendszerének változása, a vertikális felépítésű és önálló gazdálkodású nagyvállalatok létrehozása, és az erdő egyéb (a faanyagon kívüli) szolgáltatásai iránti igény növekedése jelentette az újabb kihívást. Így a hetve­nes és nyolcvanas években a gazdasági szabályozás, és a többcélú erdőgazdál­kodást elősegítő kutatások kerültek előtérbe. Nemzetközi szinten is figyelmet keltett az erdő üdülési szolgáltatásainak és a talajerózió elleni védőhatásának ökonómiai értékelése. A faanyag szerinti erdőértékelésben is jelentős eredmények születtek, és olyan új tartalommal megtöltött fogalmakat alkottak, mint a "dinamikus erdőérték" vagy a "beavatkozáshoz kötött jövedelem". Az előbbi erdőrészlet szemlé­letben fejezi ki az adott terület konkrét életkorától számítva a várható erdőjára­dék nagyságát, feltételezve az örökös erdőgazdasági használatot. Az utóbbi azt tükrözi, hogy az üzemterv szerinti gazdálkodás esetén egy-egy gazdálkodó jö­vedelme hogyan alakul éves szinten. A különböző szemléletű erdőértékek számításához szükség volt a normatív alapú fahasználati költség-hozam elemzé­sek és erdőművelési költségszámítások kialakítására is. A gazdasági szabályozás keretében végzett munkák közül a legfontosabbak az Erdőfenntartási Alap működésével kapcsolatos kutatások voltak.

A nyolcvanas évek végén hozott gazdasági törvények, a közelmúlt gyökeres társadalmi-gazdasági változásai, és az ökológiai szemlélet erősödése következ­tében megint újabb feladatok jelentkeztek a kutatásban. Javaslat készült az erdő­felújítást támogató Erdészeti Alap új rendszerére. Összehasonlítottuk a külön­böző erdőértékelési eljárásokat a felhasználási cél szempontjából. Több tanulmány témája volt az erdőprivatizáció, az új erdészeti politika és a vállalkozások megjelenése az állami erdészetben. A fenntartható erdőgazdálkodás ismeretanyagát bővíti az erdészeti beavat­kozások környezeti hatásvizsgálata. Továbbra is foglalkoztunk (és foglalkozunk) a több célra is felhasználható fahasználati és erdőművelési költségszámításokkal. Ugyanakkor a kutatási területek számának emelkedése együtt járt egy jelen­tős létszám csökkenéssel. Az Erdészeti Gazdaságtani Osztály 30 éves történetén végigtekintve megál­lapíthatjuk, hogy a kutatómunka döntő többségét mindig a kornak megfelelő aktuális problémák megoldására való törekvés jellemezte. Így érthető a sok té­ma és a gyakori változás. Ezt a jövőben is fel kell vállalnia az ERTI Ökonómiai Osztályának.

Az elmúlt 30 évben sok kollégánk töltött el hosszabb- rövidebb időt nálunk. A következő kollégák legalább 3 évig ennek a szakterületnek szentelték magukat: Dr. Farkas Vilmos, Dr. Márkus László, Dr. Illyés Benjámin, Dr. Ulreich József, Dr. Gólya János, Vincze József, Dr. Marosi György, Dr. Héjj Botond, Dr. Jámbor László, Ubrankovics Pál, Dr. Mózes Csaba és Juhász István. Az osztály vezetői voltak: Dr. Farkas Vilmos, Dr. Márkus László, Dr. Illyés Benjámin, Dr. Marosi György jelenlegi osztályvezető Dr. Schiberna Endre.

Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály

Az Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály fő profilja az ültetvényszerűen termeszthető állományalkotó fafajok (akác, nemes- és őshonos nyárak, vöröstölgy, közönséges dió) termesztési eljárásainak fejlesztését elősegítő kísérletek folytatása. Ennek érdekében az osztály főként az ültetvényszerűen termeszthető lombos fafajok vegetatív szaporítási eljárásainak továbbfejlesztésével (különös tekintettel az erdészeti biotechnológiai eljárások alkalmazására), illetve az erdősítési (mesterséges erdőfelújítási és erdőtelepítési) technológiák továbbfejlesztésével foglalkozik. 

Törekszünk az ültetvényszerűen termeszthető állományalkotó fafajok termesztési modelljeinek folyamatos megújítására, valamint elegyes állományaik termesztés-technológiájának kidolgozására a táji sajátosságok figyelembevételével. A szakterületünkhöz tartozik az akác és az őshonos nyárak táji fajtaszortimentjeinek bővítése, különös tekintettel a szárazodó és száraz termőhelyek erdészeti hasznosítására.

Az ültetvényszerűen termeszthető fafajokkal hosszúlejáratú fatermési, erdőnevelési és részben szelekciós nemesítési kísérleteket folytatunk saját kísérleti parcellák fenntartásával, a kísérletekről ütemezés szerint adatfelvételezést készítünk, melyet kiértékelünk. Foglalkozunk a jelenben aktuális energetikai célú faültetvények termesztés-technológiájának továbbfejlesztésével, termőhely-vizsgálatokra alapozott tervezésével és kivitelezésével, energetikai faültetvények hozamvizsgálatával is. További aktuális kutatási témáink az akác sarjerdő-gazdálkodás termesztés-technológiájának továbbfejlesztése, biotechnológiai eljárások alkalmazásának vizsgálata az akác és az őshonos nyárak szaporítóanyag termesztésének fejlesztésében, szövettenyésztéssel előállított akác és őshonos nyár klónok fenológiai, morfológiai és növekedésvizsgálata homoki termőhelyeken. Kutatásokat együttműködés keretében is végzünk.

Ilyen a biotechnológiai eljárások alkalmazhatóságának vizsgálata az akác és nyárfélék termesztés-fejlesztésében, melyben a Pekingi Erdészeti Egyetem (Beijing Forestry University) a partnerünk. Szerbiával működünk együtt (FRI, ILFE, Novi Sad) az ültetvényszerű fatermesztés technológiai fejlesztésében. Ezeken túl szaktanácsadási (tervezési-fejlesztési) szolgáltatást nyújtunk elsősorban a magánerdő-gazdálkodók részére, valamint szakmai bemutatókat szervezünk a megújuló energetikai dendromassza hasznosításával, illetve az energetikai faültetvények termesztés-technológiájával kapcsolatosan. Részt veszünk a felsőfokú oktatásban is, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának Erdőgazdálkodási Kihelyezett Tanszékét működtetjük Püspökladányban. Eredményeinket, ismereteinket rendszeresen publikáljuk, hogy az érdeklődők és a szakmában tevékenykedő szakemberek is megismerhessék, és sikerrel alkalmazhassák azokat.

Pályázatkezelési Osztály