Erdővédelmi Osztály

Az erdővédelem tudományos és gyakorlati vonatkozásait tekintve egyaránt összetett, sokrétű. Tulajdonképpen több szakterület és tudományág szintézisének is tekinthető. Integrálja a rovartan, a biokémia, a növénykórtan, az ökológia, a termőhelyismerettan, az erdőművelés, az éghajlattan egyes részterületeit, hogy a teljesség igénye nélkül csak néhány példát említsünk. Az erdővédelemben több mint egy évszázadon keresztül, bizonyos értelemben a mai napig is hangsúlyosan a faállományban jelentkező biotikus (rovar, gomba stb.) és abiotikus kalamitások (vihar, aszály stb.) elleni küzdelem, azok negatív hatásainak csökkentésére való törekvés volt a meghatározó. Jellemzően reaktív módon, azaz a probléma felmerülésekor. 

Aligha kétséges, hogy az erdők egészsége nagyban meghatározza, hogyan képesek beteljesíteni a velük szemben támasztott meglehetősen sokrétű társadalmi elvárásokat. Az egészséges erdő jobban, a gyengélkedő erdő nyilván kevésbé. Azon azonban már lehet vitatkozni, hogy ki mit tekint egészséges erdőnek. Lehet, de kell is! Főként mostanság, amikor mind az abiotikus, mind a biotikus erdőkárok növekvő trendet mutatnak egész Európában, így Magyarországon is. A klímaváltozás különféle hatásait nemcsak az emberek, de az erdők is megérzik.  

Időről időre olyan rovarok és kórokozók lépnek fel tömegesen, amiknek korábban nem csak Magyarországon, de a környező országokban sem tulajdonítottak jelentőséget. Gyorsuló ütemben folyik az idegenhonos fajok megjelenése is, közülük néhány jó eséllyel invázióssá is válhat. Azaz ki kell jelenteni, hogy erdeinkre növekvő kárnyomás nehezedik. 

Ma már széles körben elfogadott tény, hogy az erdővédelem sokkal több mint a „károsítók” és „kórokozók” elleni tűzzel-vassal való hadakozás. Nemzetközi viszonylatban, de Magyarországon is egyre inkább az erdőegészségügy válik az erdővédelem meghatározó szinonimájává. Az erdőegészség pedig már eleve önmagában hordozza, hogy az erdők egészsége jóval több, mint a faállomány egészsége. Azaz az erdőegészségügy nem csak az erdei fákért, hanem a teljes erdei ökoszisztémáért felelősséget kell, hogy vállaljon. Azokért az erdei ökoszisztémákért, amiknek jövője nagyrészben az erdész szakemberek kezében van. Azokért az erdei ökoszisztémákért, amikben a termesztett fafajok mellett tengernyi további faj, illetve még annál is több fajok közötti interakció létezik. Ezek maradéktalan megismerése nyilván lehetetlen, de az biztos, hogy közülük minél többet nézünk értő szemmel, annál többet érthetünk meg erdeink vitathatatlanul bonyolult működéséből. 

Az Erdővédelmi Osztály feladata a fentiek alapján a magyar erdők egészségi állapotának folyamatos nyomon követése és dokumentálása. A tágabban értelmezett erdőegészségre ható tényezők és folyamatok (bele értve az erdőgazdálkodás hatásait is) megismerése, feltárása. Az erdők rezisztenciájára és rezilienciájára vonatkozó tudományos ismeretek bővítése. A hosszú távon is fenntartható, többcélú erdőgazdálkodást szolgáló ajánlások tétele, valamint az erdővédelmi vonatkozású szakmai ismeretek széleskörű terjesztése. 

Nemesítési Osztály

Bár az erdészeti nemesítés története egykorú az ember tartamosságra törekvő, tudatos erdőhasználatával, a fogalom elsősorban az intenzív módszereket használó, eredményeit tekintve szűk genetikai bázisú, vagy kifejezetten monoklón fajtákban testet öltő kísérleti fejlesztéssel forrt szorosan össze; pedig a tudományterület, és annak gyakorlati eredményei szinte a teljes erdészeti ágazatban jelen vannak. A tudományos ismeretek bővülése újabb és újabb eszközöket ad a nemesítők kezébe, de a változás nem csak a felhasználható eszközök oldaláról érinti a kutatókat: a nemesítési célok, vagy más megfogalmazásban, az erdőgazdálkodást érintő kihívások, a megválaszolandó kérdések köre is folyamatosan változik. Mint az erdészeti kutatás oly sok más területét, a hazai erdészeti nemesítés jelenkori feladatait is nagyban meghatározza a klímaváltozás erdőállományokra gyakorolt hatásainak mérséklése.

Ez a fajtanemesítés oldaláról olyan genotípusok szelektálását teszi szükségessé, amelyek változó környezeti feltételek mellett is képesek intenzív növekedésre, törzsalakjuk és faanyaguk minősége pedig keresetté teszi őket a faipar számára. E feladatban a hagyományos szelekciós eljárásokon felül a molekuláris genetikai és genomikai eszközök tárháza is segíti a nemesítőket: a kedvező fenotípusos tulajdonságok kifejeződéséért felelős szabályozási folyamatok feltárásával a szelekciós időszakok lerövidíthetőek, és esély nyílik arra is, hogy olyan fajtákat hozzunk létre, amelyek egyszerre több, a felhasználási oldal részéről kedvező tulajdonságot hordozzanak magukban. A hosszú életciklusú fafajok nemesítési kutatása esetében az egyik legfontosabb cél az állományaik, populációik képviselte genetikai változatosság megismerése, e genetikai bázis emberi behatásra (erdőművelési, fahasználati beavatkozások) és klímaváltozásra bekövetkező változásának felmérése.

A rendelkezésre álló klimatikus és elterjedési modellek segítségével meghatározhatóak az egyes fafajok esetében azok a populációk, melyek előalkalmazkodottnak tekinthetőek a hazai erdőállományaik területét a jövőben jellemző ökológiai feltételekhez. E kutatási feltevés helyességének igazolását, illetve hazánkban nem honos, de potenciális erdészeti jelentőséggel bíró egyéb fafajok alkalmazhatóságának vizsgálatát is feladata a nemesítésnek elvégezni (származásvizsgálat). A támogatott szaporítóanyag mozgatás és a honosítás esetében is elengedhetetlen a klímatűrés, a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodás folyamatait meghatározó genetikai háttér, genetikai szabályozás folyamatának megismerése. Összességében, a modern erdészeti nemesítés az erdőkkel és faültetvényekkel kapcsolatos, állomány, faegyed és örökítőanyag szintjén megnyilvánuló biológiai folyamatok ismeretét és annak használatát jelenti, a tartamos erdő- és ültetvényes gazdálkodás biztosítása érdekében.

Ökológiai és Erdőművelési Osztály

Az Ökológiai és Erdőművelési Osztály rendkívül szerteágazó, napjaink aktualitásaihoz kötődő kutatásokat végez, amelyek magukba foglalják a klímaváltozás hatásainak kutatásától kezdve, a klasszikus faterméstani és erdőművelési vizsgálatokon át, a korszerű laboratóriumi talaj- és vízvizsgálatokat is. Tevékenységünk e mellett kiterjed az erdők tápanyag és szénforgalmi jellemzőinek vizsgálatára és modellezésére, valamint térinformatikai szolgáltatások fenntartására. A jelenlegi kutatások egyik meghatározó feladata az erdei ökoszisztémák szervesanyag-, víz- és tápanyagforgalmának vizsgálata az ökológiai bázisterületeken: 1987-tőI az Ökológiai Osztály komplex ökoszisztéma kutatásaival csatlakozott az európai erdők egészségi állapotának megfigyelésére létrehozott nemzetközi monitoring rendszerhez (ICP). Az ökológiai bázisterületeken az erdei ökoszisztémák átfogó összefüggés-vizsgálatával (depozíciós vizsgálatok vízminőség-vizsgálatok, levélanalízis, talajoldat-elemzés, meteorológiai mérések, cönológiai és fenológiai megfigyelések, biomassza mennyiségi meghatározása stb.) tovább szélesítette kutatási tevékenységét, különös hangsúlyt fektetve a víz szerepre. Az erdő ökoszisztéma-rendszerében a csapadék az anyagforgalom egyik fő tényezője, egyben a légkörből származó elemek közvetlen (nedves ülepedés) és közvetett (száraz ülepedés) hordozója. Napjaink meghatározó kutatási témája a klímaváltozás erdei ökoszisztémákra gyakorolt hatásának vizsgálata. A környezetünkben bekövetkezett változások - főleg az üvegházhatást kiváltó széndioxidgáz megnövekedett koncentrációja következtében - befolyásolják a hazai természetes erdőtársulások elterjedését, faji összetételét, a növekedésük intenzitását. Az erdőktől nagyszabású alkalmazkodást várunk, de ennek határait meg kell ismerni. Így tovább kell pontosítani az egyes fafajok termőhely iránti igényét és klímafüggését. Az erdők jelentős szénmegkötő képességgel jellemezhetők.

Ahhoz, hogy az erdők jelentőségét a regionális szénháztartásban reálisan értékelhessük, meg kell határoznunk a magyarországi erdőkben tárolt szén mennyiségét és annak időbeni változását, ide értve az erdei talajokban raktározódott szén mennyiségét is. Az elmúlt három évtizedben jelentősen megváltoztak a társadalom erdőkkel szembeni elvárásai, felértékelődött az erdők védelmi (élőhely, erózió, klíma) szerepe, de hangsúlyossá vált a turisztikai, rekreációs funkció is, amely másféle erdőművelési, -használati gondolkodást és beavatkozásokat követel meg. Az osztály kutatói jelenleg is részt vesznek az erdőrezervátumok vizsgálatában, valamint jelentős dendrokronológia vizsgálatokat végzünk. Az osztály számára állandó fontos feladatot jelent a többféle monitoringszerű megfigyelések folytatása, amelyek célja a fák növekedési mintázatainak értelmezése a környezeti tényezők függvényében. Ide értjük azokat az eseteket, amikor a fák növekedését a normális tényezőkön kívül valamilyen egyéb tényező jelentősen módosítja, pl. biotikus vagy abiotikus károsítások (pl. aszály) megjelenése. Az osztályunk üzemelteti a SiteViewer erdészeti döntéstámogató rendszert, valamint a távérzékelésen alapuló erdőállapot monitoring rendszert (TEMRE).

Ökonómiai Osztály

A 2025-ben 60 éves Ökonómiai Osztály az erdő- és vadgazdálkodás gazdasági, szakpolitikai és társadalmi kérdéseivel foglalkozik. Az osztály megalapításának célja az volt, hogy az erdőértékelés, az üzemgazdaságtan, majd később a közjóléti szolgáltatások értékeléséből kiindulva támogassa az erdészeti ökológiai, faterméstani, nemesítési, munkaszervezési és egyéb tudományágakat, és teljessé tegye a gyakorlati erdőgazdálkodás fejlesztését szolgáló kutatásokat.

Az osztály tevékenységének legfontosabb célja, hogy elemzésekkel és módszertani fejlesztésekkel támogassa az erdőgazdálkodókat és a szakpolitikai folyamatokat. Ennek egyik eszköze az erdőgazdálkodással kapcsolatos nyilvános és egyéb adatforrások feldolgozása, valamint a kiemelt ágazati ügyekkel kapcsolatos felmérések készítése.

A hosszú ideje gondozott témák közül az egyik legfontosabb az erdő- és kártértékszámítás, amelynek mind módszertani fejlesztésével, mind a nagyterületű értékelésekkel rendszeresen foglalkozunk. Ehhez szorosan kapcsolódnak a fedezet és jövedelemszámítások, amelyek vonatkozhatnak a különböző intézkedések következtében kieső jövedelmek becslésére, céltámogatások szükséges nagyságának kiszámítására, piaci hatások követésére, vagy üzemi szintű hatékonyság-vizsgálatra.

Az erdők ökoszisztéma szolgáltatásainak értékelésével nagyszabású kutatás keretében foglalkozunk, amelynek célja, hogy olyan nyilvántartási és értékelési rendszert dolgozzunk ki, amely alkalmas az erdők társadalom számára nyújtott sokrétű javainak nyomon követésére és jelentőségének bemutatására. A társadalom természetfelfogásának, és az erdőgazdálkodás közönségkapcsolatainak értékelésére felméréseket végzünk.

A közelmúltban indítottuk el a vadászat és a vadgazdálkodás vizsgálatát, amelynek középpontjában a vadászati turizmus változásai és gazdasági hatásai állnak.

Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály

A Föld erdővel borított területének 7%-át (megközelítőleg 275 millió hektár) alkotják az ültetvényszerűen művelt (kezelt) erdők (planted forests) és a különböző célú faültetvények (tree plantations). Ebből mintegy 140 millió hektáron fenyőfélék és lágy lombos fafajok (pl. nyárfélék), megközelítőleg 135 millió hektáron pedig kemény lombos fafajok (pl. akácfélék, eukaliptusz-félék stb.) találhatóak. A 7%-os területarányhoz képest viszont az iparifa-igény több mint 80%-át biztosítják ezek az ültetvények, amely jól jelzi a gazdálkodásban rejlő, megkérdőjelezhetetlen jelentőségüket. Az ültetvényszerű fatermesztés, mint gazdálkodási mód, elsősorban az egyre növekvő faanyagigény kielégítését célozza. Ezen túlmenően hozzájárul a környezet-, illetve a tájfejlesztéshez, a légköri szén-dioxid-körforgalom előnyös szabályozásához (szénmegkötés és tárolás), a különböző légszennyeződések szűréséhez, és egyúttal a klímaváltozás káros hatásainak mérsékléséhez.

A légköri szén-dioxid szint csökkentéséhez az ültetvényszerűen termeszthető fafajok nemesítésével is hozzájárulunk. Az új, nagyobb hozamú fajták köztermesztésbe vonásával csökkenthető a légkörben a szén-dioxid szintje, amely a klímaváltozás szempontjából mitigációs jelentőséggel bír.

A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének Ültetvényszerű Fatermesztési Osztálya elsősorban az ültetvényszerűen termeszthető állományalkotó fafajok (akác, nemes- és őshonos nyárak, vörös tölgy, közönséges dió) termesztési eljárásainak fejlesztési lehetőségeit vizsgálja. Az ebben a gazdálkodási módban számba jöhető két legfontosabb fafaj, illetve fafajcsoport (akác és a nyárfélék) területaránya az összes hazai faállománnyal borított terület mintegy 34 %-át (600 ezer hektár) teszi ki. Jelentőségük a közelmúltban meghirdetett fásítási program és az elkövetkező évtizedek erdőtelepítési programjában nagy valószínűséggel egyaránt tovább növekszik majd. Az ültetvényes fatermesztési technológiák szerepe fokozatosan nő a minőségi és mennyiségi fa-alapanyag termelésben, valamint a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak csökkentése érdekében folytatott légköri szén-dioxid koncentrációt csökkentő telepítésekben.

Az Ültetvényszerű Fatermesztési Osztály főbb kutatási témái, tevékenységei:

• Akác és őshonos nyárak táji fajtaszortimentjeinek bővítése, különös tekintettel a szárazodó és száraz termőhelyek erdészeti hasznosítására
• Akác iparifa célú ültetvények termesztési eljárásainak fejlesztése
• Ígéretes Leuce-nyár klónok termesztési-technológiai vizsgálata, vegetatív szaporítási módszereinek továbbfejlesztése
• Idegenhonos fafajok termesztési lehetőségeinek vizsgálata kedvezőtlen - kötött, szikes, homoki - termőhelyi körülmények között
• Agrárerdészeti kísérleti rendszer fejlesztése, fenntartása; nemzetközi kapcsolatok létesítése, fenntartása és fejlesztése
• Nyár ültetvények felújítás-technológiai fejlesztésének vizsgálata, különös tekintettel a sarjról történő felújítás lehetőségeinek vizsgálatára
• Ipari és mezőgazdasági melléktermékek, mezőgazdasági eredetű szennyvizek, szennyvíziszapok hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata faültetvényekben, agrárerdészeti rendszerekben
• A Püspökladányi Arborétum kezelése és fenntartása, a természeti értékeinek megőrzése, fejlesztése és bemutatása
• Szaktanácsadási (tervezési-fejlesztési) szolgáltatás; publikációs tevékenység