Az Erdőmérnöki Kar az idei évben is képviselte magát az ősi alma maternek otthont adó bányaváros, Selmecbánya szervezésében megrendezett „Akadémisták Selmecen” találkozón. E rendezvényt 2006 októberében szervezték meg először, amikor a „Deklaráció” ötödik évfordulóját ünnepelték mindazok, akik a Selmecbányán megalapított egykori képzés szellemi öröksége mellett kézjegyükkel is hitet tettek. E deklaráció nem más, mint „a híres selmecbányai Bányászati Akadémia szellemi örökség követőinek ünnepélyes nyilatkozata”, amelyet 2001. november 30-án írtak alá Miskolc, Sopron, Leoben, Ostrava, Kassa és Zólyom felsőoktatási intézményeinek selmeci örökséget ápoló bányász, illetve erdész karai, valamint Selmecbánya városa.
A program az idei évben is a város polgármestere, Mag. Nadežda Babiaková asszony köszöntőjével kezdődött a Városháza épülete előtt. Babiaková asszony külön köszönetét fejezte ki a Soproni és a Miskolci Egyetemnek a történelmi városrészben pusztító tűzvésznek áldozatul esett épületek helyreállítása kapcsán nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásért. A szellemi örökösök itt Mária Terézia uralkodónő, valamint a neves bányász oktató elődök előtt tisztelegve helyezték el az emlékezés koszorúit, megidézve a Selmecbányán megalapított bányászati szakoktatást szolgáló tanintézet akadémiai rangra emelésének (1762. október 22.) körülményeit.
Ezt követően az egykori Bányászati és kohászati palota aulájában folytatódott a megemlékezés, ahol az utódintézmények képviselői osztották meg ünnepi gondolataikat a jelenlévőkkel. Az Erdőmérnöki Kar képviseletében Dr. habil. Czimber Kornél egyetemi docens, karunk külügyi és kutatási dékánhelyettes mondott ünnepi beszédet, amiben hangsúlyozta intézményünk évszázados múltjához való ragaszkodásának jelentőségét, ami mélyen áthatja az intézmény hallgatóságának mindennapjait. Itt nyújtotta át dékánhelyettes úr Dr. Bende Attilával Selmecbánya polgármesterének a selmeci-soproni diáktradíciók előtt tisztelgő nemrégiben megjelent „Az amit a baleknak tudnia kell” című kötetet.
Az ünnepséget az épület aulájában kiállított – egykor a főépület előtti lépcső feletti mellvédben elhelyezett, s évekig az Óvárba száműzött – magyar nyelvű emléktábla koszorúzása zárta, mialatt az ősi himnuszok is újra felcsendültek.
A város vezetése és az egyetemek képviselői az egykori Szarvas szálló épületében vacsora mellett, jóhangulatú beszélgetéssel zárták az estét, bízva abban, hogy jövőre is találkozunk, hiszen „visszatérünk egyszer százszor, visszajövünk, ha tudunk…”.
