Sorbus sooi jellemzése
Morfológia
A Sorbus sooi lombhullató, kisebb termetű fa vagy nagyobb cserje, rendszerint 5–10 méter magas. Koronája tojásdad vagy lazán kerekded, ágai finoman elágazók. Kérge szürkésbarna, idősebb korban enyhén repedezett.
Levelei egyszerűek, elliptikusak vagy tojásdadok, sekélyen karéjosak vagy durván fogazottak. A levélfelszín sötétzöld, a fonák világosabb, gyakran szürkésfehér molyhos bevonatú. A lomb ősszel sárgás, narancsos vagy vöröses színekre változhat.
Virágai tavasszal nyílnak, fehérek, bogernyős virágzatban. Termései kisebb, piros vagy narancsvörös áltermések, amelyek ősszel érnek és sokáig a fán maradhatnak.
Növényföldrajz
A faj Kárpát-medencei és közép-európai kötődésű, ritka, lokális elterjedésű berkenye. Elsősorban hegyvidéki és dombvidéki erdőszegélyeken, mészkedvelő tölgyesekben és sziklás lejtőkön fordul elő. A berkenyékre jellemző módon gyakran kis állományokban él.
Ökológiai igények
A Sorbus sooi napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. A jó vízáteresztő, gyakran meszes vagy köves talajokat kedveli. Fagytűrése jó, a szárazabb hegyvidéki körülményeket is viszonylag jól viseli. A pangó vizet nem tűri.
Etimológia
A Sorbus latin eredetű név, jelentése berkenye. A sooi fajnév Soó Rezső magyar botanikus emlékét őrzi, aki a magyar növényrendszertan és növényföldrajz kiemelkedő kutatója volt.
Eltérés a lisztes berkenyétől
A Sorbus sooi és a közönséges lisztes berkenye (Sorbus aria) között több finom, de fontos különbség van. A Sorbus aria levelei általában szélesebbek, vastagabbak és kevésbé tagoltak, fonákjuk pedig erősen, egyenletesen fehér molyhos, ezért a lomb szinte ezüstös hatású. A Sorbus sooi levelei rendszerint keskenyebbek, gyakran sekélyen karéjosak vagy durvábban fogazottak, és a fonák molyhossága kevésbé tömött, gyakran szürkésfehér árnyalatú.
Habitusban is lehet eltérés: a lisztes berkenye többnyire robusztusabb, zártabb koronájú faj, míg a Sorbus sooi gyakran finomabb ágrendszerű, lazább megjelenésű. A Sorbus sooi ráadásul általában szűkebb elterjedésű, hegyvidéki–mészkedvelő, lokális taxon, míg a Sorbus aria széles körben elterjedt európai faj.
