November 4.

 

Hajnalban megindult az általános szovjet orvtámadás Budapest és a vidéki nagyvárosok ellen. Kéthly Anna államminiszter Bécsből Budapestre tartva, csak Sopronig jutott el. A MEFESZ bizottság és a Nemzeti Tanács Kéthly mellé diákküldöttként Bujdosó Alpárt, a Soproni MEFESZ elnökét javasolta. Delegáció indult Sopronból New Yorkba, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a Nagy Imre-kormány, a forradalmi diákság, és a magyar nép képviseletében. Azt akarták elérni, hogy az ENSZ küldjön rendfenntartó alakulatokat Magyarországra.

 

Sopronban a MEFESZ katonai bizottsága elhatározta a fegyveres ellenállást. A hajnali szovjet orvtámadás hírére két hallgató személyautóval indult az fertődi tüzérezredhez a már korábban felajánlott tarackokért. 1957-es tüzérségi jelentés 16 db 122-es tarackot említ meg. Egy tarackot az utolsó védelmi vonalból Ausztriába tudtak vontatni. A többi visszakerült a tüzérezred állományába.

Az egyetemen tartózkodó dr. Takács Endre a nemzeti tanács elnöke és több egyetemi professzor is a harc reménytelenségét hangsúlyozta. A tiltakozás dacára a „frontvonalba”, Kópháza és Nagycenk térségébe teherautókon szállították ki a hallgatókat. A főiskolai és egyetemi ifjúság a fertődi tüzérezredtől kapott tarackokkal megpróbálta elreteszelni a „soproni beszögellést” Sopron-Kópháza térségében. Legalább négy védelmi vonalat állítottak fel. Az utolsó már a Bécsi domb lábánál húzódott. A hallgatóság egy része bányászok és erdészek (III., IV. és V. évesek) kézifegyverekkel kivonult a város védelmére.  Egy szovjet felderítő különítmény (3 harckocsi, páncélautó) hamar véget vetett a reménytelen ellenállásnak.

A csütörtököt mondó tarackok miatt az ellenállás kilátástalanná vált. Azok nem működtek, mert eltávolították belőlük az ütőszeget. A lövegekhez tartozó gránátokban nem volt gyújtó. Egyetlen eredeti forrás sem került elő, mely egyértelmű választ adhatna a kérdésre: előre elhatározott, szándékos szabotázs volt-e a tarackok harcképtelenné tétele, vagy jó szándék vezette a kezeket: a reménytelen helyzetben meg akarta menteni a fiatal magyar életeket a hiábavaló haláltól. November 4-én a kora délutáni órákban a fegyveres hallgatók egy része megadta magát a szovjet felderítő különítménynek, egy másik része Kópháza-Nagycenk térségében átlépte a határt, kisebb része Fertőmeggyes (Mörbisch) irányába menekült. A hallgatók egy nagyobb hányada a tartalék erők a Muck térségében hagyta el hazáját.

 

A BBC adatai szerint Sopronnál november 4-én kb. 5000-en lépték át a határt és menekültek Ausztriába. A hallgatóság közül mintegy 450 fő (ebből 220 erdész) hagyta el hazáját, félve a rájuk váró megtorlástól, a bizonytalan jövőtől. A várost megközelítőleg 50 tanár hagyta el; a főiskoláról 23 oktató családostól az emigrációt választotta.  A szovjetek a délutáni órákban megszállták Sopront. A város stratégiai pontjait harckocsikkal őrizték. Szovjet városparancsnokság állt fel Boncsuk alezredes vezetésével.