SELMECI-SOPRONI HAGYOMÁNY SZERINT BÚCSÚZOTT AZ EGYETEM ÉS A SZAKMA PROF. DR. KOSZTKA MIKLÓSTÓL

2019. május 23-án, életének 75. évében elhunyt Prof. Dr. Kosztka Miklós személyében a Soproni Egyetem, az Erdőmérnöki Kar, valamint az erdészeti felsőoktatás meghatározó, kiváló személyiségét veszítette el.

Prof. Dr. Kosztka Miklóstól, Professzor Emeritustól, az Erdőmérnöki Kar volt dékánjától, a Geomatika és Mérnöki Létesítmények Intézet volt intézetigazgatójától selmeci-soproni hagyomány szerint búcsúzott a gyászoló család, a Soproni Egyetem és az Erdőmérnöki Kar.

Tisztelői az intézmény főépületének aulájában elhelyezett urna előtt rótták le kegyeletüket. Az egyetemi és a kari zászlók jelenlétében a díszőrséget sorrendben a Selmeci Társaság, az Erdőmérnöki Kar oktatói, végül az egyetem vezetése és a Földügyekért felelős államtitkár, Országos Erdészeti Egyesület elnöke adták.

Prof. Dr. Náhlik András rektor búcsúzott elsőként, ahogy kifejezte „mindannyiunk Misájának ravatalánál”. „Tisztelgek a dékán előd, az Erdőmérnöki Kar tekintélyes tanára, a kiváló tudós és mérnök, a hazája iránt mélyen elkötelezett ember előtt. Ismét kevesebben vannak egykori szeretett tanáraim…” Professzor úrhoz fűződő személyes emlékein keresztül mutatta be, milyen fáradhatatlanul, hihetetlen dinamizmussal végezte munkáját, ugyanakkor milyen empátiával viseltetett munkatársai, beosztottjai és hallgatói iránt. Vérbeli tanár volt, igazi pedagógus. „Szellemiségét meg kell őriznünk, és példaként kell magunk elé állítanunk. A harcosságot, a kitartást, az alázatot a szakma iránt és mindenekelőtt azt a szemléletet, amellyel mindenkor a kar, az erdészeti felsőoktatás szempontjait, benne a műszaki képzést helyezte előtérbe.” Beszédét a következőkkel zárta: „Professzor úr, Dékán úr, ígérem: művedet tovább visszük, szellemiségedet megőrizzük. E megváltozott korban is hasonló a törekvésünk a Tiedhez, mert a veszélyek is hasonlók: az erdészeti felsőoktatás alapértékeit és hagyományait a kényszerű változtatások mellett is megőrizni. Ebben Te sikeres voltál. Nekünk még bizonyítani kell. Jó, hogy velünk voltál, köszönjük, hogy Veled lehettünk, sokat tanultunk. Nyugodj békében!”

Az Erdőmérnöki Kar nevében Prof. Dr. Bidló András, az Erdőmérnöki Kar jelenlegi dékánja búcsúzott, a Kar volt dékánjától, intézetigazgatójától, tanszékvezetőjétől, oktatójától, kutatójától, de legfőképpen dr. Kosztka Miklóstól az embertől, a kollégától. Pályafutását bemutatva kihangsúlyozta: „Munkásságának legjelentősebb része az oktatóhoz, a nevelőhöz kapcsolódik. Erdész generációk számára oktatta az erdészeti úttervezés, az útépítés és fenntartás témaköröket. Igazi mérnökember volt, a Selmeci hagyományoknak megfelelően mindig hangsúlyozta, hogy a magyar erdőmérnöknek szükséges van műszaki, mérnöki ismeretekre. Ezen ismeretek oktatásáért mindent megtett!” Az Erdőmérnöki Kar és a szakma nevében a következő szavakkal engedte útjára: „Tisztelt Professzor Úr! Kedves Misa! Most búcsúzunk, végső utadra kísérünk. Munkádat és emlékedet őrzik a magyar erdők, az Általad oktatott több ezer erdő- és környezetmérnök, munkatársaid. Isten Veled!”

Kosztka Miklós professzor egész lényét átitatta a szakmáért érzett felelősség, ismerte annak minden részletét. Mindannyiunk előtt példaként állhat a mindig előre tekintő életfelfogása, és mindig ott volt, ha szükség volt rá. Az Országos Erdészeti Egyesületben több magas tisztséget töltött be. Zambó Péter, földügyekért felelős államtitkár, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke a szakma iránti elkötelezettségét elsősorban az egyesületben betöltött szerepén és funkcióin keresztül mutatta be:  "Szívvel-lélekkel kötődött az Országos Erdészeti Egyesülethez, amire megtartó szakmai közösségként tekintett. Öltönyén mindig ott viselte az egyesületi kitűzőt, ujján a Bedő Albert-díj gyűrűjét. Nem hivalkodásból, hanem mert életének, lényének része volt az Egyesület. Sokat tett azért, hogy az OEE az erdészek élő szakmai közössége legyen...Kedves Miklós! Tovább haladunk a személyes példáddal is kijelölt úton! Isten Veled! Nyugodj békében!"

Prof. Dr. Fábián Attila, egykori hallgatóként, több ezer tanítványa nevében  vett búcsút urnája előtt. Felidézte Gárdonyi sírkövének szövegét: „Csak a teste”. Professzor úr lelke velünk marad, ez a vigaszunk. „Egyike voltál azoknak, akire minden Sopronban végzett erdőmérnök biztosan jó szívvel gondol egész életében.” Professzor úr tiszta jellemére és oktatói hitvallására a következőképpen utalt: „Tiszta emberként álltál mindig előttünk a katedrán, egyenes értékrenddel és segítőkészséget sugárzó szemeiddel…….Oktatói hitvallásod sokunk számára példa lett. A félévben minden tudást átadni a hallgatóknak, hogy kiteljesedhessen tehetségük, hogy rátaláljanak a következetes és építkező tanulás útjára.”  Az egyetem és az Erdőmérnöki Kar tradícióit őrző és ápoló tartó oszlopként emlékezve, a tanítványok nevében a következő gondolatokkal zárta beszédét: „Mi pedig tanítványaid, akik itt állunk most, gondolunk majd Rád, ha az erdő útjait rójuk, mert mindannyiunknak vannak emlékei és lesznek emlékei a konok, tiszta és melegszívű tanárról. Isten áldjon! Nyugodj Békében Misa!”

A beszédek elhangzását követően a gyászolók elénekelték az Erdész Himnusz három versszakát. A klopacska megszólalása a szertartás végső aktusát jelezte, amikor a menet a zászlók kíséretében elindult a főkapu irányába. Az urnát Prof. Dr. Náhlik András rektor vitte, mögötte haladtak a hallgatók bányászlámpával. Kosztka Miklós professzor úr utolsó útjára bocsátását az egyetem főkapujának ünnepélyes kitárása jelképezte.

A temetést követően, a selmeci hagyomány szerint megkeresztelkedett megemlékezők az Egyetemi Ifjúsági (KISZ) Házban Gyászszakestélyen vettek részt.

 

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik osztoztak a Család és az Egyetem gyászában, utolsó útjára elkísérték és sírjára a kegyelet virágait elhelyezték.

EMLÉKE SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉL!

Soproni Egyetem      Gyászoló Család     Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar