November 16. - 210 éve történt

 

A jelentkezési határidő 1807. november 16. volt, amikoris versenyvizsgát tartottak.

A pénzverészeti és bányászati udvari kamara 1807. szeptember 30-án pályázatot hirdetett az erdészeti tanszék vezetésének elnyerésére. A pályázat szövegét az örökös tartományok és a szomszédos országok hírlapjaiban is közzétették. A jelentkezési határidő 1807. november 16. volt, amikorra versenyvizsgát hirdettek. Három pályázó jelentkezett: Joseph Benony Ausztriából, Julius Nördlinger Württembergből és Heinrich David Wilckens Wolfenbüttelből.

A császári királyi fővadászmesteri hivatalnak benyújtott, Wolfenbüttelben 1807. október 30-án kelt beadványával pályázta meg Wilckens az állást. A kérelemben leírta, hogy a híres Bechstein-féle erdészeti tanintézetnek volt első tanára. Az erdészettant és a vadászattant oktatta. Arra számított, „hogy ugyanolyan tiszteletnek és szeretetnek fog örvendeni az oly jó és becsületes magyaroknál is, mint amilyennek örvendett a Bechstein féle tanintézet felejthetetlen erdésznövendékei körében.” Pályázati indokai között szerepelt az, hogy elkészítette a szász meiningeni tanintézet tantervét és megismerte az erdészeti oktatási intézmények felépítését, valamint az is, hogy a freibergi Bányászati Akadémián elsajátította a bányászat és kohászat tudományát. Kérte, hogy a személyes megjelenés alól mentsék fel, mert „a Bécstől való igen nagy távolság miatt… lehetetlen ott személyesen megjelennie.” Azt javasolta, hogy a Bechstein féle tanintézetben tartott erdészeti előadásai alapján döntsék el, hogy a kiírt pályázatnak megfelel-e, vagy sem.

Az 1807. november 16-i jegyzőkönyvében ezt rögzítették: „Miután csak Joseph Benony úr jelent meg személyesen, a második folyamodó viszont… távol maradt és miután az első folyamodó semmiféle iratokkal nem rendelkezett, ami erdészeti oktatási anyagának előadandó részét ismertetné és nem is tudja hitelesen igazolni ilyen irányú tevékenységét, nincs jogunk képességeit igazolni, vagy megcáfolni, és miután kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Nördlinger neve nem ismert, tudományos munkássága sem, viszont Wilckensről csak jót lehet hallani, beszélni, folyóiratokból is ismerős a neve, arra enged következtetni, hogy birtokában van az erdészeti tudományoknak… megerősíti bennünk azt az ítéletet… hogy támogassuk.


(Forrás: Az Erdészeti felsőoktatás 200 éve)

Előzmények: