In memoriam prof. dr. Koloszár József

 

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy dr. Koloszár József az erdőműveléstan professzora, az Erdőmérnöki Kar volt dékánja, a Soproni Egyetem volt rektora életének 72. évében, 2020. november 1-jén elhunyt.

Koloszár József 1949. január 24-én született Sopronban. Általános iskolai tanulmányait a soproni Deák-téri Általános Iskolában végezte. 1963-1967 között a soproni Széchenyi Gimnázium tanulója volt, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett, majd sikeres egyetemi felvételit követően, 1968-tól erdőmérnök hallgató. Erdőmérnöki oklevelét 1973-ban szerezte az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán. A végzést követően az Erdőművelés Tanszéken, majd 2007-től az Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetben dolgozott különböző oktató és kutatói beosztásokban
Az erdei humusz minőségi vizsgálatának erdőművelési jelentősége c. műszaki doktori értekezést 1977-ben írta, s 1978-ban summa cum laude minősítéssel doktori címet szerzett.
1976-90 közötti részt vett a bükk (Erdei ökoszisztémák vizsgálata) és a kocsányos tölgy (Kocsányos tölgy fatermesztési rendszer fejlesztése) erdőművelési problémáinak vizsgálatában. Utóbbi téma kutatási eredményeire alapozva 1982-ben benyújtotta A szlavón tölgy termőhelyi igénye és erdőművelési jelentősége c. kandidátusi értekezését, amelyet 1983-ban sikeresen megvédett.
Aktívan közreműködött 1981-82 és 1988-90 között a magtermelő állományok országos hálózatának kialakításában, és a munka során csaknem valamennyi erdőgazdasági tájon, összesen 192 magtermelő állomány minősítését, felvételét és kezelési utasítását dolgozta ki.
1988-1990 között tanszékcsoport-vezető, 1991-1992 között megbízott tanszékvezető, 1995-2006 között tanszékvezető, 1993-1997 között az Erdőmérnöki Kar dékánja, majd 1997-2002 között Egyetemünk rektora, 2002-2003 között prorektora volt.
Számos testület választott tagja, illetve elnöke volt, többek között: Országos Fajtaminősítő Tanács Erdészeti Bizottság, MTA Erdészeti Bizottság, Országos Erdészeti Tanács, OTKA Élettudományi Kollégium, Tanulmányi Erdőgazdaság Rt. Igazgatótanács, Magyar Felsőoktatás Barátai Alapítvány Kuratórium, Magyar Akkreditációs Bizottság, Nemzeti Erdőrezervátum Bizottság.
Szakmai ismeretei bővítése céljából összesen 36 külföldi tanulmányúton vett részt, melyek során tanulmányozta Szlovákia, Oroszország, Románia, Horvátország, Szlovénia, Németország, Nagy-Britannia, Finnország, Lengyelország, India, Franciaország erdeit, erdőgazdálkodását. Folyékonyan beszélt, írt franciául, oroszul és németül.
Publikációs tevékenységét 62 tudományos cikk, 3 ismeretterjesztő cikk, 1 könyv, 1 könyvrészlet, 15 egyetemi jegyzet, 66 konferencia előadás és 137 kutatási záró-, illetve részjelentés jellemzi.
Oktatói tevékenysége során az Erdőművelés Tanszék következő tantárgyait oktatta: Erdőismerettan, Erdőneveléstan, Talajképződés és tápanyag-körforgalom, Mérnökbiológia, Szálalás és szálalóvágás, Erdőművelés védett erdőkben, Erdészeti ismeretek, Különleges rendeltetésű erdők kezelése, Természetközeli erdőgazdálkodás, Védett erdők kezelése.
Jóska, ahogy az egész egyetemen nevezték, nagyon jó szintetizáló-képességgel és memóriával bírt, olvasottsága, történelem ismerete, latin műveltsége messze átlagon felüli volt. Előadásait a hallgatók kedvelték, hiszen kiváló előadói-képességekkel rendelkezett; voltak évek, amikor végzős hallgatók 25-50% az Erdőművelés Tanszéken készítették diplomamunkájukat. Hallgatói olyannyira kedvelték, hogy az Achilles-műtétje után (1996) „küldöttséget” menesztettek a kórházba, meglátogatni professzorukat.
Kollégái, beosztottjai az elveihez ragaszkodó, de az újra mindig nyitott, a szabályokat betartó és betartató, de mindig emberséges vezetőként ismerték.
Vezetésével és útmutatásai alapján kezdődött meg 1995-1996-ban az ún. Roth-féle Hidegvízvölgyi szálalóerdő, a későbbi Roth Gyula Emlékerdő újra felvételezése, illetve a szálalóerdő kialakítása, fenntartása. Hirdette a tudományos alapokon nyugvó, a gyakorlat által kipróbált és bevált, az erdőgazdálkodás céljának megfelelő, a természetvédelem által elfogadható, a hazai körülményekre alapozott természetközeli erdőgazdálkodást.
Koloszár József a sport szerelmese volt. Különösen a kosárlabda állt közel a szívéhez; 1969-ben tagja volt a Magyar Népköztársasági Kupát első vidéki csapatként megnyerő SMAFC-nak. A sporttól ezután sem távolodott el, mindig a szívügye volt, tevékenyen közreműködött az egyetemi sportélet kialakításában, így 1984-ben elvállalta a SMAFC tanárelnöki tisztségét, melyet 1997-ig töltött be.
Számos kitüntetés birtokosa: Kiváló munkáért (1985), Miniszteri elismerő oklevél (1992), Vadas Jenő emlékérem (1997), Pro Silva Hungariae díj (1999), Nyugat-magyarországi Egyetemért emlékérem (2000), Széchenyi emlékérem (2001), Apáczai Aranyérem (2002), Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje (2003), Akadémiai díj (2004, megosztva), GEO Emlékérem (2009).

„Pályafutásom sikerekben, kudarcokban, élményekben és nehézségekben egyaránt bővelkedett, s ezeket valahogy fel kellett dolgozni. Ehhez szerencsére egy egész erődítmény állt rendelkezésemre, s ez a rendszer emberekből állt, s áll ma is. A fellegvár természetesen a család.” – írta a 2013-ban megjelent (5+) 39 év ugyanott (1968)1973-2012 c. zárt körben terjesztett, önéletrajzi művében. És ebben is, mint oly’ sok mindenben az élet őt igazolta.

Decet imperatorem stantem mori.

Emlékét, szakmai és emberi nagyságát örökké megőrizzük.


(írta: Dr. Frank Norbert)