Doktori iskola névadója

Dr. Roth Gyula egy soproni iparoscsaládban született 1873. szeptember 26-án. Sopronban az Evangélikus Líceumban (ma: Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) érettségizett, majd a selmecbányai Erdészeti Akadémia hallgatója lett. Tanulmányait 1896-ban fejezte be kiváló eredménnyel. Egy ideig gyakornokként dolgozott a lugosi erdőigazgatóságon, majd 1900-tól Erdélyben, a görgényszentimrei szakiskolában oktatott. Innen 1904-ben Vadas Jenő ösztönzésére, Selmecbányára került az erdészeti kísérleti állomás központjába. 1907-ben már erdőműveléstani gyakorlatokat vezetett a főiskolán, illetve az erdészeti kísérletek nevű tantárgyat oktatta. Ezt megelőzően megindította az első „erdőlési”, azaz erdőművelési kísérleteit. Ugyancsak ő volt az első, aki az akkori Magyarországon felhívta a szakemberek figyelmét a szálaló erdőre, mint a tartamos erdőgazdálkodás és az „örök erdő” egyik lehetséges megvalósítási módjára.

1911-ben főerdőmérnökké és kísérletügyi adjunktussá nevezték ki, 1917-ben pedig erdőtanácsos lett. Nemzetközi kongresszusokon tartott előadásokat Németörszágban, Belgiumban, és Franciaországban. A trianoni békeszerződés után, az intézmény Selmecbányáról való kényszerű költözésekor kitartóan kardoskodott amellett, hogy a főiskola Sopronban, szülővárosában kapjon elhelyezést.

A nemzetközi szaktekintély kitűnő nyelvismerettel rendelkezett, s így 1929-ben alelnöke, 1932-ben elnöke, később örökös díszelnöke volt az erdészeti kutatóintézetek nemzetközi uniójának, a IUFRO-nak. Sopronban Roth Gyula tanszékvezető egyetemi tanár lett, vezette az Erdőműveléstani Tanszéket, melynek gondozásában akkor a vadgazdálkodással-vadászattal kapcsolatos tárgyak oktatása is zajlott. Roth Gyula 1961. január 7-én hunyt el, sírja a soproni Evangélikus Temetőben található.