Augusztus 30. - 210 éve történt

 

A bécsi udvari kamara, a pénzverészeti és bányászati udvari kamara 1807 júniusában közös tanácsülésen elhatározta, hogy erdészeti tanintézet alapítására tesznek javaslatot a császárnak.

A bányák, kohók működtetésének elengedhetetlen, alapvető anyaga volt a fa, amely egyre fogyott az erdők rohamos kihasználásával. A 18. század elejére az egykor gazdag, könnyen kitermelhető érclelőhelyek kimerülőben voltak, ennek következtében a kohászati tevékenység is visszaesett.A bécsi udvari kamara 1735. június 22-én kelt leiratával Selmecbányán bányászati-kohászati iskolát (Berg-Schola) alapított. Ennek feladata volt a bánya-, kohóés pénzverő tisztek, tehát vezető műszaki, jogi és igazgatási szakemberek képzése a bányászat, kohászat számára. Itt kell megemlíteni azt a rendelkezést, amely 1758. december 9-i keltezésű és többek között az erdészet oktatásának első ismert „elrendeléséről” is szólt. Valójában a „kohász” hallgatók gyakorlati tennivalóit határozta meg. A sok feladat közepette a különféle ércfajták ismeretét, az ércelemzést, a zúzók, a kohók, a bányák, a vízemelők, az ácsolási munkák és az erdészet megismerését írták elő.

A legjelentősebb az a határozat volt, amelyben Mária Terézia 1762. október 22-én kimondta, hogy Selmecbányán létre kell hozni egy olyan tanintézetet, amelyben az egész Habsburg birodalom számára bányász-kohász műszaki szakembereket képeznek. Az ötödik fejezet 14. pontjában ezt olvashatjuk: „Mivel a bányászathoz és kohászathoz az erdőségek nélkülözhetetlenek, ezért a praktikánsoknak kellő ismeretekkel kell bírniuk az erdők telepítéséről és használatáról, az összes fafajtáról, s arról, hogy ezek a bányászatban és kohászatban mire használtatnak, mikor vágassanak és mikor készíttessenek elő, nem kevésbé pedig: hogyan kell jó szenet égetni, és hogyan kell irányítani az erdőfelügyelőket, a favágókat, hántolókat, fuvarosokat és a szénégetőket”. 

Az új tantervi utasításra írta rá Mária Terézia sajátkezűleg a következőket: „Jóváhagyom ezen elkészített tervezetet és különös megelégedéssel tölt el a bizottság elnökének az ügy iránt tanúsított buzgalma, azonban az erdészeti kultúra oktatására is különös gondot fordítsanak, mert ez a kultúra a bányászat számára elengedhetetlenül szükséges.” Ez a néhány sor erdészeti felsőoktatásunk szempontjából történelmi jelentőségű! Ezeket a szavakat felfoghatjuk úgy is, mint az erdészet felsőfokú oktatásának elrendelését. 

Az erdészeti tudomány megismertetésére, az erdészeti oktatás bevezetésére országosan egyre nagyobb igény mutatkozott. Több próbálkozás született felsőoktatási intézményekben illetve földesúri birtokok mellett létrehozott szakiskolákban, vagy felsőbb iskolákban.Az erdészet oktatására javasolt, tervezett és létrehozott iskolák nem tudták pótolni a császári udvar célkitűzéseit szolgáló összmonarchiai intézményt. Szükség volt központi irányítású intézményre, amelyben megbízható, nagytudású és udvarhű erdőtiszteket nevelnek, a rendszeres erdőgazdálkodás megteremtése érdekében. Erre a célra a 18–19. század fordulójára már híres intézménnyé vált selmecbányai Bányászati Akadémia mutatkozott alkalmasnak. A bécsi udvari kamara, a pénzverészeti és bányászati udvari kamara 1807 júniusában közös tanácsülésen elhatározta, hogy erdészeti tanintézet alapítására tesznek javaslatot a császárnak.

I. Ferenc császár 1807. augusztus 30-án a főkamaragrófi hivatal szervezetébe tartozó Erdészeti Tanintézet felállítását rendelte el Selmecbányán, a Bányászati Akadémia keretében.

 

(Forrás: Az Erdészeti felsőoktatás 200 éve)